Várni valamire nincs is értelme.

Nézd csak meg! A legtöbb ember élete egyébből sem áll, mint várakozásból! Várja, hogy felnőjön, várja, hogy befejezze az iskolát, várja, hogy férjhez menjen, vagy megtalálja a nőt, akit keres, várja, hogy gyermeke szülessen, aztán, hogy az is felnőjön, hogy elkészüljön a háza, vagy megkapjon egy rangot, egy elismerést, és akkor egyszer csak azon kapja magát, hogy megöregedett, és ha rútul jár, mert megbetegszik, akkor onnantól már csak a halált várja.

Ennek mi értelme volna? Hol van a pillanat? A perc öröme és boldogsága? Mi végre várják az emberek folyton az időt?

Az idő nem eljön, hanem éppen hogy elmegy!

Náray Tamás

Az idő nem jön – megy

Várunk. Mindig csak várunk.

Várjuk, hogy történjen valami, hogy majd akkor jó lesz.
Majd, ha befejezem az iskolát.
Majd, ha párt találok.
Majd, ha gyerekem lesz.
Majd, ha megnő.
Majd, ha meglesz az új ház.
Majd, ha előléptetnek.
Majd, ha elismernek.
Majd.

És közben a „majd”-ok alatt lassan eltelik egy élet.

Náray Tamás szavai fájóan pontosak:

„Az idő nem eljön, hanem éppen hogy elmegy!”

Micsoda kijózanító igazság.
Nem áll meg. Nem kérdez. Nem vár ránk.
Miközben mi csak toporgunk – a múlt bűntudatán, a jövő reményén – és kihagyjuk a jelent.

Hol van a pillanat?

A gyerek nevetése egy szelet vajas kenyér fölött.
A forró kávé illata a reggeli napfényben.
A csöndes összenevetés egy baráttal.
Az, amikor nem történik semmi, csak egyszerűen jó lenni.

Ezek nem a nagy dolgok, hanem azok, amiket majd öregen siratunk, ha nem figyelünk rájuk időben.

Várakozás helyett jelenlét

Persze, nem lehet nem tervezni, nem álmodni, nem haladni – de nem szabad a boldogságot folyton odébb tolni, mint egy soha el nem érhető határidőt.

Mi lenne, ha mernénk most élni?
Nem tökéletesen.
Nem mindenre készen.
Csak úgy, ahogy vagyunk. A jelen pillanatban.

És talán, ha elégszer ránézünk erre a gondolatra, már nem csak egy idézet lesz.
Hanem egy új nézőpont.
Egy új ritmus.

Egy esély arra, hogy ne csak túléljünk, hanem megéljünk.

„Ne várd meg, hogy az idő tanítson meg élni – mert ő nem tanít, csak halad.”