„Addig rágja az egér a falat, de addig – míg áteszi magát a macskához. Jó, ha akarsz valamit, de ha túlságosan szeretnéd, már baj.

„Legyen meg a te akaratod\” – mondja az imádság. S ebben nagy lélektani bölcsesség van – ez a mágia titka is.

Vágyódom valamire, elképzelem, nagyon akarom – s aztán elengedem az egészet. Nem is gondolok rá, s amikor nem teljesül, nem leszek türelmetlen. Hagyom, hogy csendben érjen. A dolog akkor szokott megtörténni, amikor nem számítok rá, amikor már nem is kell annyira. Egyszer csak hozza a sors, és leteszi eléd.

Amikor valaki képtelen az elengedésre, \”túlakarja\” magát. Mint az egér, aki rögeszmésen csak rág és rág, mert kell neki mindenáron. Végül megkapja: a macskát.

Néha bele kell nyugodni, hogy valami nem a miénk, és azt nem szabad forszírozni sem párkapcsolatban, sem gyermekáldásban, sem sikerben, sem karrierben, s főleg nem a hatalomban.

Vizsgáld meg, meddig akarsz még valamit, és mikor van az, hogy \”túlakarsz\” már. Ha ez van, állj le! Mert ott a macska!”

Müller Péter

Túl a vágyon – amikor már nem a miénk

„Addig rágja az egér a falat, míg átrágja magát a macskához.” – mondja Müller Péter. És hát… igaz. Kíméletlenül pontos kép ez a túlvágyás természetéről.

Mindannyian akartunk már valamit nagyon. Túl nagyon. Úgy, hogy éjjel is ébren tartott. Úgy, hogy már nem álmodtunk róla – hanem görcsösen belekapaszkodtunk. És ha őszinték vagyunk magunkhoz: néha épp ezzel tartottuk távol. Mert amit görcsösen markolunk, az nem marad meg. Mint a víz: kifolyik az ujjaink közül.

Valahol útközben elfelejtettük, hogy a valódi akarat nem mindig ordít. A szívünk vágyai sokszor suttogva jönnek, és akkor teljesülnek, amikor már lemondtunk róluk – nem keserűségből, hanem mert már megbékéltünk azzal is, ha nem történik meg. Nem hisztiből mondtunk le róla, hanem bölcsességből.

Az „el kell engedni” ma már elcsépeltnek hangzik, pedig életstratégiának sem utolsó. Hiszen mi történik akkor, amikor elengedünk egy álmot, egy tervet, egy „kell-mindenáron” típusú vágyat?

Valami egészen furcsa: hely szabadul fel. Tér a szívben, tér az időben, tér az új lehetőségeknek. És sokszor ekkor jön az, amiről már lemondtunk – csak nem úgy, nem akkor, nem olyan csomagolásban. Néha jobb, néha nehezebb, de mindig bölcsebb.

A „Legyen meg a Te akaratod” nem behódolás, hanem bizalom. Az a mély, tiszta hit, hogy van egy rend – és az nem mindig az, amit mi elképzeltünk. De nem is ellenünk van, csak másképp nekünk.

És persze, néha tényleg csak annyi a dolgunk, hogy ne rágjuk tovább a falat. Mert lehet, hogy pont mögötte vár a macska.