Nálunk a húsvét nem lehet teljes az igazi házi sonka és a friss, foszlós kalács nélkül. Ez a két dolog – együtt a főtt tojással, tormával, újhagymával – adja meg az ünnepi reggeli igazi ízét. Évek óta ugyanazt a receptet használom, és nem is cserélném le semmi pénzért. Ez Limara kovászos húsvéti kalácsa, amit itt találtok: https://www.limarapeksege.com/2014/04/husveti-kalacs.html

Az elkészítés minden évben igazi rituálé. A tésztagyúrás már önmagában ünnepi hangulatba hoz – különösen akkor, amikor a puha, illatos tészta egyre ruganyosabb lesz a kezeim alatt. És ahogy kelni kezd, mintha egy kicsit megmozdulna az idő is.

1. A kezdetek – a gyönyörű, selymes tészta

Amikor már szépen megkelt, jöhet a fonás. Idén is dupla fonással készítettem – nemcsak azért, mert szebben mutat az ünnepi asztalon, hanem mert szeretem a kihívásokat. És idén egy kis újítást is bevezettem: a tetejére mákot szórtam, ami szerintem nemcsak finom, hanem gyönyörűen feldobja a végeredményt.

2. Fonás, kenés, szórás – készül az ünnepi kalács

A sütőből kivéve minden évben megállok pár percre – egyszerűen csak gyönyörködni benne. Aranyló színe, illata, és az a foszlós szerkezet, amit semmi más nem tud visszaadni, csak a kovászos tészta és a türelem. Mert ez a kalács nem siet. És nem is érdemes siettetni.

3. A végeredmény – az ünnepi asztal dísze

A húsvét nálunk nemcsak vallási ünnep, hanem a tavasz kezdete, az újrakezdés, a család, a hagyomány és az otthon ünnepe is. És a kovászos kalács ezt mind benne hordozza: régi ízeket, nyugalmat, odafigyelést.