Elindulás

Családunk – februári római kiruccanást követően – a május 1-jét most északi irányban ünnepelte, a klasszikus fasírtos szendvics és termoszos kávé természetesen velünk utazott. A macskákat Andrea – az örök megmentő – vigyázta otthon.

(A képen Jolán macska épp próbálja megakadályozni az utazást.)

Brno

Brno elsőre nyugodtnak és visszafogottnak tűnt, de hamar kiderült, hogy Brnóban minden van: izgalmas építészet, jó sör, meglepően vicces köztéri szobrok – és persze sok-sok lépcső. A híres magas ló szobor például annyira fura arányokkal készült, hogy alulról nézve a gyerekek nevetgéltek rajta.

Szent Péter és Pál Székesegyház

A Szent Péter és Pál székesegyház belseje pedig mindenkit lenyűgözött: a hatalmas, színes üvegablakokon át szűrődő fény és az aranyozott főoltár egészen ünnepélyes hangulatot teremtett. A barokk szószék díszítése, a szobrok és az oldalkápolnák szentképei még a kamaszokat is elnémították egy percre (vagy kettőre).

Vár

Brno fölé emelkedve, a Špilberk vár magaslatáról lenyűgöző panoráma tárult elénk. A várról elsőre azt gondoltuk, csak egy szép zöld park veszi körül – aztán kiderült, hogy ez a hely évszázadok óta Brno történelmének egyik legfontosabb tanúja. Valaha erőd, majd börtön, ma pedig múzeum és kilátóhely. Jelenleg felújítás alatt áll, de a panoráma így is átütő.

Mucha Múzeum – Prága

A Mucha Múzeum a szecesszió szerelmeseinek igazi paradicsom. A múzeumban Alfons Mucha legismertebb művei láthatók, köztük Sarah Bernhardt plakátjai, különleges reklámgrafikák, sőt, még szappancímkék is. A stílus mindenhol felismerhető: hosszú hajú, fátyolos nők, virágos keretek, és csodálatos betűtípusok. A gyerekek szerint „ezek a plakátok pont úgy néznek ki, mint amiket anya szeret a konyhában”.

A kedvenceim egyértelműen a szappanos dobozok plakátjai, egyszerre volt finom, míves, és vicces. A múzeum nem túl nagy, de minden szegletében érződik az a különleges világ, amit Mucha teremtett: dekoratív, szimbolikus, mégis nagyon emberi.

Kürtöskalács

Nem is gondoltuk volna, hogy a jó öreg kürtőskalács ilyen kreatív újjászületést élhet meg. A hagyományos cukros-fahéjas verzió mellett a prágai utcákon most már mindenféle fagyival töltött, Nutellával bevont és gyümölccsel pakolt variáció is kapható – és persze minden virággal van körberakva, hogy garantált legyen a fotó Insta-kompatibilitása.

A gyerekek két példányban is lecsaptak a fagylaltos verzióra, csipetnyi cukormázzal a pólón és vigyorral a szájuk sarkában.

Károly-híd

A Károly-híd a város egyik legikonikusabb helyszíne, amely összeköti az Óvárost a Kisoldallal, és amelynek minden kődarabja történelmet hordoz. A 14. századi hídon sétálva 30 szobor és szoborcsoport mellett halad el az ember – szentek, vértanúk, bibliai jelenetek, mind a barokk Prága szellemiségét tükrözve.

Mi sem maradtunk ki a rituáléból: megcsodáltuk a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobrot, amelyet aranycsillagos glória övez, és amelynek bronz domborművét mindenki megérinti – állítólag szerencsét hoz. Blanka szerint menő megérinteni a szobrot.

A hídon hömpölygő tömeg, a rajzokat áruló művészek, a harmonikázó bácsi és az élő szoborként mozdulatlanul álldogáló művészek külön színpadot alkottak. Egy idő után már nem is hídon sétáltunk – inkább egy szabadtéri fesztiválon.

Gasztro-kalandok

Röviden: knédli, csülök, hermelin és sör minden mennyiségben.

A cseh gasztronómia esszenciája – egyszerű, de meglepően finom. Ennyi.

Ez az utazás – hasonlóan az amszterdami utazásunkhoz – megint nagyon jól sikerült, ehhez nagyban hozzájárult ismét a Leslie-tours hathatós segítsége. Köszönet illeti érte!