Nem kell tökéletes nyaralás. Elég, ha mindenki jól érzi magát – beleértve téged is.
Mi lenne, ha idén nem tökéletes nyaralást akarnánk? Hanem azt, hogy egyszerűen jól legyünk együtt?
Állj meg. Nézd meg, hol vagy.
A kiégés ritkán úgy kezdődik, hogy kiabálunk a tükörrel, hogy „elég volt!”
Sokkal inkább úgy, hogy egy ideje már nem halljuk a saját hangunkat.
Sem belül, sem kívül.
A reggelek rutinná váltak, a napok túlélendők. Funkcionálunk – de már nem vagyunk jelen.
És közben egyre gyorsabban pörgünk, mint aki attól fél, ha megáll, akkor összeomlik.

Mindenki elvár tőlünk valamit: a gyerek, a munkahely, a közösség. És mi teljesítjük.
Aztán egy ponton már csak annyit szeretnénk mondani:
„Figyeljen rám valaki. De úgy igazán. Csendben.”
A figyelem, amire igazán szükséged van
Nem tanács. Nem újabb „hogyan töltődj fel 3 nap alatt” tanfolyam.
Csak egy másik ember. Vagy te saját magad, aki nem akar semmit.
Nem akar elérni, változni, fejlődni. Csak ott lenni. Meghallani. Megérezni.
A kiégett embernek nem teljesítménykényszer kell, hanem szeretetteljes jelenlét.
Ahol végre lehet mondani azt is, hogy: „most nem vagyok jól”.
És nem kell utána azonnal ötletelni a megoldáson.
Az instant megoldások ideje lejárt
A kiégéshez hosszú út vezet. A visszaút sem történik meg két ülés alatt.
De sokkal hamarabb kezdődik, ha nem akarod siettetni.
Mit tehetsz ma?
Tedd le a listát.
Tedd le az elvárást.
Tedd le a tennivalókat.
És kérdezd meg magadtól:
Mikor figyeltél utoljára magadra úgy, hogy közben nem akartál semmit?
Mikor érezted magad utoljára „elégnek”, csak úgy, cél nélkül?
A tökéletlenség szabadsága
A nyaralás nem akkor sikerült, ha minden pipálható volt.
Hanem ha hazafelé azt mondjátok: „jó volt együtt”.
Nem kell tigrisnek lenned, ha közben csak nyávogni van kedved.
Nem kell mindenkinek megfelelni. Elég, ha te vagy jelen.
Mert a kiégés ellentéte nem a „tökéletes pihenés”.
Hanem a lassú, őszinte, figyelmes jelenlét.
[…] olvasva az ember megáll. Nem rohan tovább, nem görget lefelé – legalábbis egy pillanatra, vagy lassuljunk le. Mert Dosztojevszkij nemcsak az emberi lélekhez, hanem az időhöz is beszél. Ahhoz az időhöz, […]