Ahogy megérkezett a nyári szünet, úgy csendesedett el a reggeli „gyeremááár-mindjárt-elkésel” kiáltás is… és helyét átvette valami egészen más: a konyhai katasztrófafilm-sorozat premierje, minden nap új epizóddal. Főszerepben három kamasz és a civilizáció vívmányai – például a sütő, a mikrohullámú sütő, a forró levegős sütő, és az örök remény: a mosogatógép.

A gyerekek otthon vannak. Egyedül. És önellátók. Ez – ismerjük el – önmagában tapsot érdemel. Főznek, sütnek, új recepteket próbálnak ki, egészen vállalható eredménnyel. Volt már többféle palacsinta, háromféle rántotta, instant ramen-művészet, és többféle tésztaétel, csokis muffin is.

A gond csak ott kezdődött, amikor a tányérok nem akartak maguktól eltűnni.
A poharak megsokszorozódtak, a villák bujkálni kezdtek, és a mosogatógép – a modern háztartás gyöngyszeme – némán, kihasználatlanul várta, hogy valaki… használja.

Így születtek meg A KONYHAI SZABÁLYOK, melyek egy IKEA-s összeállítás és egy háborús túlélési kézikönyv között egyensúlyoznak.

Persze mindez nem szemrehányás. Épp ellenkezőleg: ez a blogposzt egyfajta nyári anyai tisztelgés a kreativitás, az önállóság és a „csak kicsit füstölt oda” ételek előtt. Mert igazából öröm látni, hogy már nem csak magukat látják el, de egymást is. Hogy van humor, lelemény, és egyre több háztartási kompetencia. És bár néha úgy érzem, a konyha harcmező, azért jó érzés, hogy már nem csak kérnek, hanem alkotnak is.

Csak… a mosogatógép. Az tényleg nem önindító.