avagy mit taníthat nekünk Jolán, a macska

„Az élet nem ott van, ahová tartunk, hanem ahol vagyunk.”
– Thich Nhat Hanh

Thich Nhat Hanh Az élet művészete című könyve nem életmódtanács, nem filozófiai magasság – hanem emlékeztető. Arra, amit mi emberek hajlamosak vagyunk szisztematikusan elfelejteni, de amit a macskák, például Jolán, tökéletesen művelnek nap mint nap: a jelenben lenni.

A kérdés csak az, hogy mikor észleljük ezt.

Mi emberek akkor is agyalunk, amikor nem kéne. A dugóban, a pénztárnál, ebéd közben, elalvás előtt. Még a reggeli kávé alatt is a holnapi teendőkön jár az eszünk. Miközben ott ül a lábunknál egy szőrös kis tanító, és csak figyel. Vagy alszik. Vagy nyújtózik. De amit biztosan nem tesz: nem aggódik.

Jolán például sosem stresszel azon, hogy elég ropogós lesz-e a juti. Nem aggodalmaskodik a jövő heti utazás miatt. Egyetlen dologra koncentrál: hogy hajnalban megkapja a falatját. És ha megkapta, máris továbbáll a legnaposabb helyre szundítani.

„A jelen pillanat az egyetlen, amink van.” – De tényleg van?

Thich szerint a legnagyobb veszteség az, amikor nem vagyunk jelen a saját életünkben. És tényleg: miközben épp dolgozunk, már az ebéden agyalunk. Ebéd közben a bankszámlán jár az agyunk, vacsora alatt a híreket böngésszük.

A jelen így válik luxussá – hacsak nem tanulunk Jolántól, aki egyszerűen ott van, ahol van. Nem tervez, nem pörög, nem akar „haladni valamivel”. Csak létezik. És ez nem céltalanság. Ez teljesség.

Céltalanság – nem a lustaság rokonértelme

A macska nem lustálkodik – ő csak létezik. A hétfőt nem különbözteti meg a szombattól, nem nézi az órát, és nem dolgozik „magán”. Nem fejlődik, nem mér, nem értékel. Mégis békében van önmagával.

A jutifalatot pedig akkor is megkapja, ha semmit nem „érdemel ki”. Nem ül, nem pacsizik, nem ugrik. Csak jön, néz, és jár neki. Nem célból. Hanem létből. És ez valahol felszabadító.

„Nincs különálló én” – miért számít ez itt, Magyarországon

A könyv egyik legmélyebb tanítása, hogy minden összefügg mindennel. Egy macska nyugalma nem marad hatás nélkül: kisugárzik. Egy egész család ritmusa igazodik hozzá – mert ki tudna porszívózni, ha a macska a szőnyegen fekszik?

Jolán nem különálló „én”, hanem a rendszer része. A rezgés, a ritmus, az otthon melegének visszhangja. És ez a fajta jelenlét kihat – akár egy falusi konyhában, akár egy belvárosi nappaliban.

„Mindig is léteztél, és mindig is létezni fogsz.” – Mit kezdjünk ezzel egy családi házban?

A macskák pontosan tudják: semmi sem végleges. Jön a reggel, jön az est. Hol van napfolt, hol nincs. Hol van jutifalat, hol nincs – de mindegy is. A dolgok áramlanak. A macskák pedig nem küzdenek ellene. Csak mozognak vele.

Ez az, amit mi is tanulhatnánk. Hogy nem kell görcsösen kapaszkodni. Nem kell rettegni attól, hogy „mi jön ezután”. Jöhet bármi – de ha jelen vagyunk, nem leszünk kiszolgáltatottak.

„A béke a csendből születik.” – Van-e ma csend?

Van – ahol egy macska alszik. Ott mindig csend van. A béke nem cél, hanem állapot – ha engedjük. Ha megállunk. Ha nem reagálunk azonnal. Ha néha nem csinálunk semmit. Csak nézünk ki a fejünkből, vagy egy fekvő macskát.

Mert néha egy napfényes sarok, egy lelassult pillanat, egy macskás dorombolás több békét ad, mint egy motivációs podcast vagy egy „időmenedzsment workshop”.

„A sóvárgás horog, ami elveszi a szabadságod.” – Ez nem csak a fogyasztói társadalom problémája

Thich szerint a sóvárgás nem szabaddá, hanem rabjává tesz annak, amit el akarunk érni. Egy újabb ruha, egy nagyobb ház, több like – vagy épp a „tökéletes család” képe.

De Jolán nem akar más lenni. Nem akar több lenni. Ő csak az – aki. És ez valójában a legnagyobb szabadság.

A gyógyulás nem cél, hanem út

Nem azért élünk, hogy „rendben legyünk”. Hanem hogy kapcsolódjunk. Érezzünk. Lássunk. És néha egyszerűen csak legyünk. Mint Jolán. Nem különösebb célból. Nem látványosan. Hanem puhán, jelenlévőn, dorombolva.

A nirvána – ahogy Thich írja – nem egy távoli célállomás, hanem az a pillanat, amikor nem menekülsz tovább. Amikor nem keresel újabb célt, hanem csak ott vagy. A konyhában. A kanapén. Egy hideg kávé mellett. Vagy egy meleg macska társaságában…