A bolonddal való vita: pusztába kiáltott szó, csak több kézmozdulattal

„Soha ne vitatkozz bolondokkal – lehúznak a saját szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal.” – Mark Twain (tudta, miről beszél) És milyen igaza volt. Mert van az a típus, akivel egy vita olyan, mint kanalat hajlítani gondolattal – sokáig lehet próbálkozni, de a végén csak neked fáj a fejed. Ezek az emberek nem megérteni akarnak, hanem […]

Figyelem, figyelem – hová tűnt a figyelmünk

Na jó, valljuk be: Mikor hallgattál meg utoljára valakit úgy igazán, hogy közben nem ment a fejedben a „mit fogok erre válaszolni” belső monológ? És amikor valaki bemutatkozott, tényleg a nevét próbáltad megjegyezni… vagy csak számoltad a másodperceket, mikor jöhetsz te? Mikor olvastál el bármit úgy, hogy közben nem nyitottál meg egy másik ablakot, mert […]

Róma– gondolatok egy római utazás első pillanataiból

Valahol a beszállókapun túl, a biztonsági öv csattogása és a motorok fokozódó dübörgése között történik meg az a kis varázslat, amit csak az ismer, aki már ült ablak mellé. Mert ott nemcsak a test indul el, hanem a lélek is – csak ő nem gurul, hanem szárnyal.

A legnagyobb magány akkor jön, amikor körülvesznek

Valahol a beszállókapun túl, a biztonsági öv csattogása és a motorok fokozódó dübörgése között történik meg az a kis varázslat, amit csak az ismer, aki már ült ablak mellé. Mert ott nemcsak a test indul el, hanem a lélek is – csak ő nem gurul, hanem szárnyal.

A lélek iránytűje – vissza az emberi nagysághoz

Valamikor régen még azt hittük, hogy ha mindenkinek lesz kenyere, autója, háza, Netflixe és új mobilja, akkor majd boldog lesz. Társadalmak épültek fel erre az ígéretre. Gazdaságok dübörögtek, hogy kielégítsék ezt a soha véget nem érő „kell-még” érzést. És közben… valami elmaradt.

Aloha helyett csikkhegyek – gondolatok az otthonról

Tvrtko megint olyat írt, amit nem lehet csak úgy átgörgetni. Nem azért, mert ő híres, hanem mert fájdalmasan igaz, amit mond. És én – bár nem jártam be száz országot – pontosan érzem, miről beszél.