Láttad már azt a posztot, ami szerint a só „fehér halál” helyett valójában egy csodagyógyszer, ami mindent gyógyít az asztmától a tokáig? Ha nem, akkor szerencsés vagy. Ha igen – akkor most hozok néhány információt erről.
Ugyanis a helyzet nem fekete-fehér… és még csak nem is fehér-só.
Mi az, ami igaz?
A só valóban létfontosságú a testünk működéséhez: segít a vízháztartásban, az ideg- és izomműködésben. Melegben vagy sport közben tényleg fontos az elektrolitpótlás – de ez nem egyenlő azzal, hogy teletömjük magunkat sóval, mintha chipsben mérnénk az egészséget. A túl kevés só sem jó – de a túl sok még rosszabb. Pont, mint a humortalan szóviccek.
És mi az, ami nettó badarság?
„Só a nyelvre és elmúlik az asztma” – ha ez működne, a gyógyszeripar bezárhatna, és a patikákat felváltaná a sószóró osztály.
“Só + víz meggyógyítja a rákot” – ezt még leírni is rossz. Semmi, de semmi bizonyíték nincs rá. Kérlek, soha ne ezzel helyettesítsd az orvosi kezelést.
“Sóhiány okozza a magas vérnyomást” – ez kb. olyan, mintha azt mondanánk, hogy a pizza hizlalása a paradicsomszósz miatt van.
“Megszünteti a tokát” – ha a toka ennyire egyszerű lenne, sóval dörzsölnénk, nem Photoshop-pal tüntetnénk el.
A sóval nem az a baj, hogy van – hanem hogy mennyi van belőle.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint napi kb. 5 gramm só a felső határ. Ez egy teáskanál, amit a legtöbben már reggelire túllépnek, ha kenyeret, felvágottat vagy sajtot esznek.
Nem kell démonizálni – de nem is kell piedesztálra emelni.
Ha két kétes internetes tanács között vacillálsz, jusson eszedbe:
nem minden sós, ami gyógyulásnak tűnik.
Nézz utána megbízható forrásokban, vagy kérdezd meg az orvosod. A Google nem végzett az orvosin – még ha néha úgy is viselkedik.
Ui.:
Szóval ha legközelebb valaki azt mondja, hogy a só meggyógyítja az asztmát, kisimítja a tokát, visszahozza a memóriát és még szerelmet is hoz az életedbe – ne vitatkozz. Csak adj neki egy sószórót.
Mondjuk az enyémet is viheti. Én meg addig elmegyek… orvoshoz. Vagy legalább egy értelmes cikket olvasni.
