A legmélyebb magány nem az, amikor egyedül vagy, hanem amikor nem értenek meg. Amikor emberek vesznek körül, de senki sem látja, ki is vagy valójában. ...
Ezt a mondatot először olvasva megáll az ember egy pillanatra. Nem egy épület, nem egy eszköz, nem egy találmány. Hanem egy törött, majd meggyógyult csont.
"Elejétől fogva nyilvánvaló: ellentmondásos dolog tökéletes biztonságra vágyni egy olyan mindenségben, amelynek a lényege a pillanatnyiság és a folytonos változás. […]