Nemrég még Blanka bérmálkozására készültünk, most pedig az ikrek bérmálkozása is megtörtént.

„Ne féljetek nagy dolgokra vállalkozni!”
— Szent II. János Pál pápa

Az előkészületek izgalommal teltek:

A bérmálás sokak számára egyházi szertartásként kezdődik — ünneplő ruhával, családi fotókkal, izgalommal. Valójában azonban ennél jóval többről szól. A bérmálás egy belső döntés pillanata is: amikor valaki már nem gyermekként, hanem saját akaratából mond igent a hitre, az értékekre és arra az útra, amelyen járni szeretne.

A katolikus egyházban a bérmálás a Szentlélek szentsége. A hagyomány szerint ilyenkor a bérmálkozó megerősítést kap ahhoz, hogy helytálljon az életben — nem tökéletes emberként, hanem gondolkodó, döntéseket hozó, felelősséget vállaló emberként. Talán ezért is különleges ez az ünnep: mert egy kicsit az önállóvá válásról is szól.

A mai világban, ahol minden gyorsan változik, különösen fontosak azok a kapaszkodók, amelyek túlmutatnak a hétköznapokon. A bérmálás emlékeztet arra, hogy a hit nem csupán örökség, hanem személyes döntés is. Nem attól lesz valaki erős, hogy nincsenek kétségei vagy félelmei, hanem attól, hogy ezek ellenére is képes hinni, szeretni és emberségesnek maradni.

Sok családban a bérmálás egyben generációk találkozása is. Nagyszülők, keresztszülők, szülők és fiatalok együtt ünnepelnek — és talán egy pillanatra mindenki megáll egy kicsit a rohanásban. Mert vannak ünnepek, amelyek nemcsak egy napig tartanak, hanem hosszú évekre nyomot hagynak az emberben.

„A hit akkor válik igazán a tiéddé, amikor már nem csak öröklöd, hanem választod is.”
— modern keresztény gondolat