Néhány nap van az ember életében, amikor különösen érezzük az idő múlását. Az általános iskolai ballagás ilyen nap.

A szepetneki Királyi Pál Általános Iskola falai között idén Nóra és Ágoston is búcsút vett az általános iskolás évektől. Hónapok óta készültek erre a pillanatra, hiszen a ballagás minden gyermek életében fontos mérföldkő: egy korszak lezárul, és egy új kezdődik.

Miközben hallgattuk a búcsúbeszédeket és néztük a végzősöket, óhatatlanul visszagondoltunk arra, milyen hosszú útnak tűnt ez a nyolc év. Ma már tudjuk: valójában nagyon rövid volt. Nem olyan rég még Blanka ballagására készültünk…

Még élénken emlékszem az első tanítási nap reggelére. Nórika felvette a vadonatúj iskolatáskát, tett néhány bizonytalan lépést, majd a táska súlya egyszerűen hátrabillentette. Akkor még előttünk állt nyolc évnyi tanulás, öröm és kihívás. Ma pedig már a ballagásukon ülünk, és azon gondolkodunk, hogyan futhatott el ilyen gyorsan az idő.

A ballagás egyik legszebb és legmeghatóbb pillanata számunkra az volt, amikor Ágoston köszöntötte egykori alsós tanítónénijét, Andi nénit. Kevés dolog mutatja jobban egy gyermek fejlődését, mint amikor hálával tud visszatekinteni azokra, akik az első lépéseknél ott voltak mellette.

Megható volt látni azt a szeretetet és tiszteletet, amellyel felidézte az alsó tagozatos éveket.

Az elmúlt nyolc év természetesen nem telt el nehézségek nélkül.

Voltak kudarcok, csalódások, dolgozatok, amelyek nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna, és olyan időszakok is, amikor egy-egy feladat szinte megoldhatatlannak tűnt. A középiskolai felvételi időszaka különösen emlékezetes marad. Sok gyakorlás, kitartás és türelem kellett hozzá.

Őszintén szólva voltak pillanatok, amikor úgy éreztük, szinte lehetetlen lesz bekerülniük oda, ahová szerettek volna.

Aztán szépen belejöttünk. Lépésről lépésre. Feladatsorról feladatsorra. És végül mindkettőjük számára sikeresen zárult a felvételi eljárás. 2026 szeptemberétől Nóra és Ágoston a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium tanulói lesznek. Külön öröm számunkra, hogy ismét egy osztályba járhatnak majd, hiszen a kéttannyelvű angol–magyar osztályban folytatják tanulmányaikat.

A nyolcadik év végi bizonyítvány jegyeit néhány év múlva valószínűleg már senki sem fogja kérdezni. Én sem fogok emlékezni a végtelen sok Kréta üzenetre a felszereléshiányról, a házi feladathiányról, a szaktanári figyelmeztetésekre, sőt, még a szaktanári intésekre sem, hogy Nórának éppen mivel kellett volna foglalkozni rajzolás helyett az órán. Arra sem, hogy sokszor magatartása, hozzáállása a többszöri szóbeli figyelmeztetés ellenére is a szaktanár számára elfogadhatatlan volt…

Arra viszont biztosan emlékezni fognak, hogy megtanultak küzdeni a céljaikért. Hogy újra és újra nekifutottak azoknak a feladatoknak, amelyek elsőre túl nehéznek tűntek. Hogy a sikerhez vezető út nem mindig egyenes, de kitartással végig lehet menni rajta. És talán ez az, ami igazán számít.

Szülőként pedig büszkék lehetünk rájuk.

Nem azért, mert tökéletesek. Hanem azért, mert az elmúlt nyolc év kihívásait végigcsinálták, fejlődtek, tanultak, és közben olyan fiatal emberekké váltak, akik előtt nyitva áll a jövő.

Most pedig végre itt a nyár.

Nem kell többé a nagy melegben tanulni, dolgozatokra készülni vagy felvételi feladatlapokat gyakorolni. Eljött a pihenés ideje. A hosszú nyári estéké, a barátoké, a kirándulásoké és egy kis semmittevésé is. Mert a növekedéshez nemcsak munka kell, hanem pihenés is.

Szeptemberben már gimnazistaként lépik át a Batthyány Lajos Gimnázium kapuját, ahol Blanka kitaposta nekik az utat.

Mi pedig ismét ott állunk majd mögöttük, egy kicsit büszkén, egy kicsit meghatódva.

És talán ugyanarra gondolunk majd, amire most:

Milyen gyorsan múlik az idő.

De ha ilyen úton haladnak tovább, akkor minden egyes perc megérte. Még akkor is, ha Nóra éppen csak „túlélte”, és Ágoston folyton fáradt volt.

Gratulálunk, Nóra és Ágoston! Sok sikert kívánunk a gimnáziumi évekhez, és egy hosszú, gondtalan, élményekben gazdag nyarat a jól megérdemelt pihenéshez!

„Az életben nem az a feladatunk, hogy visszatartsuk a gyermekeinket, hanem hogy olyan gyökereket adjunk nekik, amelyek megtartanak, és olyan szárnyakat, amelyek elrepítik őket.”