Egy kedves ismerősömtől kaptam ezt a színes, virágos képet egy egyszerű, mégis megrázóan igaz gondolattal. Azt írja:

“A neurodiverzitás azt az elképzelést írja le, hogy az emberek sokféleképpen tapasztalják meg és értelmezik a körülöttük lévő világot; nincs egyetlen „helyes” módja a gondolkodásnak, a tanulásnak vagy a viselkedésnek, és ezek a különbségek nem hiányosságként értelmezendők.”

(Baumer és Frueh)

Virágok a szabályok helyett

Hányszor kapjuk meg – gyerekként, szülőként, tanárként, munkahelyen, vagy akár a boltban –, hogy valamit „így KELL csinálni”? Mintha egyetlen helyes út létezne, egyetlen sablon, amit ha valaki nem követ, azonnal kilóg a sorból. De vajon tényleg baj, ha valaki másként látja a világot? Ha másként tanul, érez, vagy reagál?

A neurodiverzitás egy olyan szemlélet, ami azt üzeni: nem baj, ha nem vagyunk egyformák. Sőt, ez a világ lényege! Mint a képen látható virágok: egyik sem „rosszabb” vagy „hibás”, csak mert nem hasonlít a másikra. Együtt adják ki a teljes képet, a szivárvány minden árnyalatát.

Egy személyes történet

Emlékszem, amikor a lányom, Nóra, még egészen pici volt, teljesen másként kezdett beszélni, mint a többi gyerek. Nem azt mondta először, hogy „anya” vagy „apa”, hanem egész mondatot mondott: “Dörög az ég.” – mindezt egy dobpergés után mondta Bikalon.

Nórának minden szava mögött egy külön világ volt, egy saját rendszer, amiben ő tökéletesen otthonosan mozgott.

Egy nap, már 13 éves korában, amikor egy boltban nem volt hajlandó lemondani egy csillogó nyakláncról, elkezdett „tárgyalni” a pult mögött álló eladóval angol nyelven. 25 eurós láncot akart 5 euróért megszerezni, és olyan érvelést tett le az asztalra, hogy mi felnőttek csak néztünk. Nem ő volt „rossz”, „feleselő”, „pimasz” – ő egyszerűen másképp látta a helyzetet. És ezzel a családunk egyik kedvenc sztoriját adta nekünk.

Nem hiba, hanem lehetőség

Talán a te gyermeked is másképp tanul, talán te is máshogy oldasz meg feladatokat, mint mások. És lehet, hogy ezért néha megkapod, hogy „miért nem tudod normálisan csinálni?”. De ki dönti el, hogy mi a normális?

A válasz az, hogy senki.

Mert nincs egyetlen helyes mód.

A különbségeink nem hibák. Erőforrások. Lehetőségek. Új nézőpontok. Gazdagság.

Légy bátor a saját utadon járni, és segíts másoknak is meglátni: a sokféleség nem hiba, hanem ajándék.

#neurodiverzitás #elfogadás #mindenkijólvanúgyahogyvan #szülőivallomások