Jegyzői napló egy kicsit másképp 4.
2025 van. A világban önvezető autók járnak, mesterséges intelligencia ír verseket, himnuszokat, és már a mosógép is szól, ha túl sok öblítőt töltöttél bele.
És mi itt, a magyar falvak Facebook-oldalain… továbbra is azt vitatjuk, hogy ki, és miről tehet, és mit kellett volna tenni ekkor és akkor…
Mert én nemcsak jegyző vagyok.
Én vagyok A Moderátor.
Több település hivatalos oldalát kezelem többedmagammal – és ez nem hobbi. Ez néha sportteljesítmény.
A kommentelés mint nemzeti küzdősport
Minden országban van valami, amihez mindenki ért:
- Az olaszok a divathoz.
- A franciák a borhoz.
- A japánok a technológiához.
És mi, magyarok?
Mindenhez.
De főleg:
- virológusok COVID-járvány idején,
- állatvédelmi szakértők,
- biztonságpolitikai szakértők háborús helyzetben,
- jogi szakokleveles mindentistudó megmondóemberek,
- és mostanában már az űrkutatáshoz is sokkal többen értenek, mint tavaly.
Mert ha…
- …áramszünet van, akkor a polgármester személyesen nyomta meg a főkapcsolót.
- …a faluban trágyaszállítás történik, akkor az biztos az ő bosszúja a lakosság ellen.
- …esik az eső, és a pincéket elönti a víz, akkor is az önkormányzat a hibás, hiába működik jól a vízelvezető rendszer.
A kommentek hangulata alapján az is könnyen előfordulhatna, hogy ha egyszerűen túl meleg a nyár, jön a komment.
És akkor jött a kutya…
Egy nap poszt született egy éheztetett kutyáról – nem önkormányzat részéről.
Több mint 20 ezer megosztás.
Állatvédő szervezetek, a szomszéd faluból egy kedves néni unokahúgának barátnője is „beleállt”.
És persze: a jegyző lett a főgonosz. (A személyeskedő üzenetek szintén megérnének egy posztot, ha megtartanám őket a telefonom memóriájában.)
– „Miért nem tett semmit?!”
– „Ő is felelős a szenvedésért!”
– „Remélem egyszer őt is bezárják víz és étel nélkül!”
Az ügyben nem volt poén. Nem volt bűncselekmény (az ügyészség nem emelt vádat). Nem volt szabálysértés.
Az eljárás lezárult, a kutya jól van, a gazda is. Sőt, a gazda (talán anyagi és erkölcsi) kártérítést akart kérni az önkormányzattól, mert őt „közösségileg megsemmisítették”.
És én? Csak néztem:
mindez nem is a mi hivatalos oldalunkon történt.
Ott nem tudtam törölni. Nem tudtam gyalulni. Ott csak némán figyeltem, miközben a neten már épp máglyát építettek a virtuális főtéren.
De a hivatalos oldalon… ott gyalulok!
A gyalu nálam nem esztétikai eszköz.
Ez túlélési technika.
– Politika? Gyalu.
– Személyeskedés? Gyalu.
– „Bezzeg a régi tanácselnök idejében…”? Kétszeres gyalu, forgácsirányban.
Mert nem vagyunk közéleti vitézi kör.
Nem vitafórum.
Ez egy tájékoztató oldal.
A cél: információnyújtás.
A gyűlölködés nem csak rombol – betegít is
Tudjuk, hogy a rosszindulatú beszéd, a folyamatos düh, az állandó felháborodás nemcsak a közösséget, de a saját testünket is rombolja. A gyűlölködés szó szerint beteggé tesz.
Felemeli a vérnyomást, elszívja az energiát, elrontja az alvást – és nem, még ettől sem lesz több pad a parkban.
Ezért fontos: tanuljunk meg szépen beszélni egymással.
Nem kell egyetérteni – de lehet normálisan kérdezni, udvariasan vitatkozni.
A szép beszéd nem gyengeség. A nyugodt, tiszteletteljes kommunikáció az emberi létezés alapja.
Aki tud normálisan megszólalni, az nemcsak jobb hangulatot teremt – hanem saját magának is könnyebb életet ad.
Miért csinálom mégis?
Mert hiszek benne, hogy ha folyamatosan gyaluljuk a szemetet, előbb-utóbb előkerül a fa erezete.
Mert látom, hogy ha a habzó szájú kommentelők halkulnak, akkor felbukkannak azok is, akik:
- kérdeznek normálisan,
- örülnek egy rendezvénynek, meglátják az unokájuk fényképét az oldalon,
- megköszönik, ha egy hír időben eljut hozzájuk.
És ilyenkor, amikor egy poszt alatt ez áll:
„Köszönöm, hasznos volt!”
De talán még ez sem fontos, hanem az, ha látom a megosztások számát, és azt, hány emberhez sikerült eljutni az információnak.
Fontos megjegyzés: ez egy humoros, szatirikus írás. Nem célja senkit bántani vagy megsérteni, pusztán arra szeretne rávilágítani, hogy néha talán érdemes lenne egy kicsit több türelemmel, megértéssel – és humorral – tekinteni a közösségi élet kihívásaira. Ahol lehet, beszéljünk egymással szépen – mert attól leszünk igazán emberek.
Ha valaki mégis magára ismert, akkor az a véletlen műve. Ne feledjük, több faluban vagyok moderátor, és ha úgy véled, rólad szól a poszt, akkor hidd el, tévedsz. A másik faluban történt az eset!
