Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy.
Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,
melyben az ember békét köt önmagával és a világgal,
és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő.
Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.
A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.
Félelmet, hogy egyszer véget ér.
A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet:
úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember.

WASS ALBERT : IDÉZETEK AZ ÉLETRŐL

Nem a boldogság, hanem a nyugalom

„Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy.”
— Wass Albert

Sokat beszélünk boldogságról. Keressük, hajszoljuk, recepteket gyártunk hozzá, elméleteket és elvárásokat. De lehet, hogy nem a boldogság az, amire igazán vágyunk. Hanem valami sokkal halkabb, mélyebb, tartósabb: a nyugalom.

A nyugodt és megelégedett élet.
Amiben nincs többé harc önmagunkkal.
Ahol az ember már nem rohan, nem bizonygat, nem fél attól, hogy lemarad – és nem vágyik máshol lenni, mint ahol éppen van.

Ez nem az a boldogság, amit fényképeken mutogatunk.
Nem a kirobbanó öröm, nem az eufória.
Ez a csend, ami végre bennünk is elcsitul.
Ez a megbékélés, amikor már nem kell semmit elérni, semmit felmutatni.
Ez az a perc, amit nem akarunk elkapni, csak benne maradni.

Wass Albert szavaiban van valami felszabadítóan egyszerű igazság. A boldogság – mondja – nyugtalan. Aggodalmat hoz, mert tudjuk, mulandó. De a nyugalom?
A nyugalom: végtelen.

Nem zajos, nem ünnepi, nem harsog.
Olyan, mint egy lassú folyó: ha véget érne is, talán észre sem vennénk.
Mert nem akartunk tőle semmit, csak együtt haladtunk vele.

És talán ez lenne az igazi cél: nem megérkezni valahová, hanem úgy lenni az életben, hogy közben nem akarunk máshol lenni. Mert pont elég, ami van. És pont jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk.

Nem kell boldognak lenni. Elég, ha nyugodtak vagyunk. Az élet ettől lesz igazán a miénk.