Öt nap az osztrák Alpokban – hegyekkel, virágokkal, szerpentinekkel

Ausztriában már az első órákban feltűnt, hogy itt a zöld tényleg zöld. Nem az a nyár végére megfáradt, kiégett fű fogadott bennünket, hanem buja rétek, virágos ablakok és békésen legelésző tehenek. Mintha egy Milka-reklám díszletébe hajtottunk volna be, csak a csokoládét nekünk kellett később beszerezni.

augusztus 22, 2026

Mintha egy Milka-reklámba csöppentünk volna

Ez a bejegyzés most is azért születik, hogy nekünk és a gyerekeknek megmaradjon, merre jártunk, mit láttunk, min nevettünk, és melyik kanyarban kapaszkodtunk egyszerre mindannyian. Nem útikönyv, hanem a mi öt napunk Ausztriában – hat emberrel, egy megbízható Dacia Lodgyval és feltűnően sok csokoládéval.

*Öt nap alatt sem tudtunk betelni a hegyekkel – pedig szorgalmasan próbálkoztunk.*

1. NAP

Megérkezni a nyugalomba

Szombathely – Dellach im Drautal – hegyek minden irányban – Áron 17

Vasárnap indultunk, és az utazást családilag korrekt módon a szombathelyi Burger Kingben alapoztuk meg. A Zanati úti megálló után a Dacia Lodgy nekivágott a hegyeknek mind a hatunkkal, a csomagokkal és azzal az optimizmussal, amely minden nyaralás elején még korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre.

Dellach im Drautalba érve az első benyomás a csend volt. A második a levegő. A harmadik pedig az, hogy bármerre fordulunk, ott egy hegy. Minden zöld, az ablakokban és a kertekben rengeteg virág, a lankákon tehenek, az egész faluban pedig olyan nyugalom, amelytől az ember már attól pihenni kezd, hogy kiszáll az autóból.

Rögtön felmerült a családi kérdés: hogyan jutnak fel az emberek azokhoz a házakhoz, amelyek a hegyoldalban látszanak? Természetesen aszfaltos utakon. Csak lentről nem látjuk őket. Az osztrákok tehát nem helikopterrel mennek haza, egyszerűen ügyesen elrejtették az utakat a hegyoldalban.

Dellach im Drautal: hegyek az esti fényben, virágok az út szélén – az első séta rögtön megadta az alaphangot.

A falut gyalog is felfedeztük: apró kápolnák, gondozott házak, patakok, tiszta utcák, és mindenütt az a benyomás, hogy itt valaki folyamatosan rendet tart. A szállásunk modern, rendkívül tiszta és kényelmes volt, Christian pedig az első perctől nem egyszerűen szállásadóként, hanem igazi házigazdaként fogadott bennünket.

Augusztus 16. különösen fontos nap volt: Áron betöltötte a tizenhetet. Christian titokban gyümölcsös tortát rendelt, tizenhét gyertyával. Áron tényleg meglepődött, a torta pedig tényleg finom volt – ez a két feltétel egy meglepetéstortánál már önmagában teljes siker. Ami maradt, azt másnap uzsonnára hősiesen elpusztítottuk.

2. NAP

Vízesések, alagutak és egy monumentális gát

Malta Hochalmstraße – Kölnbreinsperre – Porsche Automuseum Gmünd

Másnap a Malta-völgy felé indultunk. Már maga a 14,4 kilométeres Malta Hochalmstraße is program: sziklába vájt alagutak, vízesések és keskeny, helyenként csak egy sávon járható útszakaszok. Itt értettük meg azt is, miért áll néha a sor a hegyek között: a szűk részek forgalmát lámpák engedik felváltva, így senkinek nem kell az alagút közepén kreatív tolatási gyakorlatot tartania.

Balra a Malta-völgy egyik vízesése, jobbra a Kölnbrein-gát íve és a türkiz víztározó.

A Kölnbrein-gát 1933 méteres magasságban áll, 200 méter magas és 626 méter hosszú. Ezek a számok papíron is tekintélyesek, de a helyszínen egészen más léptéket kapnak. A betonfal monumentális, a víz színe szinte valószerűtlen, a kilátás pedig olyan, hogy az ember újabb és újabb képet készít, hátha a következő majd jobban visszaadja. Nem adja vissza – de azért elkészítjük.

A víztározó

Visszafelé Gmündben megnéztük a Porsche Automuseumot. Nem egyszerű autókiállításról van szó: Gmünd különleges hely a márka történetében, mert 1944 és 1950 között itt készültek az első Porsche nevet viselő autók. Versenyautók, különleges modellek és egy teljesen felnyitott, „mi van a lemez alatt?” bemutatóautó is várt bennünket. Aki szereti az autókat, azért élvezi; aki kevésbé, az legalább azt megérti, miért képes valaki hosszú percekig nézni egy motorteret.

Porsche-történelem Gmündben: ritka modellek és egy versenyautó, amely mellett még Blanka is eltörpült.

Este jólesett visszatérni Dellach csendjébe. A tortamaradékból uzsonna lett, és ezen a ponton már hivatalosan is kijelenthettük: a pihenést és a programokat sikerült megfelelő arányban adagolni.

3. NAP

Villach vonattal – teljesen ingyen

RESI-kártya – pontos és tiszta vasút – Drau-part – virágok és városi élet

A harmadik nap egyik legjobb ötlete az volt, hogy az autót pihenni hagytuk, és vonattal mentünk Villachba. A szállástól kapott digitális RESI vendégkártyával az utazás nekünk semmibe sem került. Nem kellett parkolóhelyet keresni, díjat számolgatni vagy a város szélén körözni. Felszálltunk, leültünk, és mentünk.

RESI – ezt így is lehet: az Outdoorpark Oberdrautal szálláshelyein kapott digitális vendégkártya a tartózkodás idején ingyenes utazást biztosít a karintiai S-Bahn- és REX-vonatokon egészen Lienzig, emellett programokat, időjárást és kedvezményeket is egy helyen mutat. Telefonon használható, külön alkalmazás letöltése nélkül. Személyi igazolvány kell mellé; kerékpár és kutya szállítása nem része az ingyenességnek.

A vonat helyenként 130 km/órával haladt, mégis pontos volt, tiszta és nyugodt. Vitézy Dávid valószínűleg elégedetten bólogatott volna, ha Magyarországon is ilyen vonatok járnának. Mi pedig csak néztük az ablakból a hegyeket, és arra jutottunk, hogy a RESI nem egyszerű kedvezménykártya, hanem nagyszerű kezdeményezés: könnyebbé teszi a kirándulást, tehermentesíti az utakat, és a vendéget valóban arra ösztönzi, hogy fedezze fel a környéket.

Villach gyönyörű volt. Virágok mindenütt, a Drau mellett sétálók és kerékpárosok, szökőkutak, színes házak, árnyékos pihenőhelyek és igazi városi élet. Nem múzeumi díszlet, hanem rendezett, élő város, ahol jó volt csak úgy menni egyik utcából a másikba.

Villach arcai: a nyugodt Drau-part és a vidám, színes ernyőkkel díszített belvárosi utca.

Ettünk, ittunk, nézelődtünk, majd a folyóparti nyugágyakon bebizonyítottuk, hogy a pihenést egy városnézésbe is be lehet építeni, csak megfelelő ülőalkalmatosság szükséges hozzá.

A villachi nap tudományosan igazolt két összetevője: folyóparti pihenés és jól megérdemelt sör.

Hazafelé ismét percre pontosan érkeztünk. Egy ilyen nap után nehéz nem arra gondolni, mennyivel barátságosabb egy város, ha a turista már az odajutással sem kap idegösszeomlást.

4. NAP

Bobpálya, birkák és a Tesla történelmi megelőzése

Lienz – Osttirodler – Großglockner-Hochalpenstraße – 36 kanyar és végtelen panoráma

Reggel tíz órakor Lienzben, az Osttirodlernél kezdtünk. A 2700 méter hosszú alpesi bobpályán mindenki maga szabályozhatja a sebességet, de természetesen Ágoston szerint Nóra túl lassan haladt előtte. A pálya mellett tehenek és kis pónilovak legelésztek teljes nyugalomban. Annyira megszokták a bobok zaját, hogy ránk sem néztek – valószínűleg náluk ez a reggeli háttérzene.

Az Osttirodler indulóállomása Lienzben, és a pálya zajától tökéletesen zavartalan kis pónik.

Ezután következett a Großglockner panorámaút. A 48 kilométeres út 36 kanyarral emelkedik a hegyek közé, a Hochtornál 2504 méteres magasságba. Ezt a tájat nem lehet egyszerűen „szépnek” nevezni. Minden kanyar után újabb hegy, újabb völgy, újabb felhő és újabb „álljunk meg még egy képre” következett. Valóban minden kanyar után újabb és újabb csoda tárult elénk.

Szerpentinek a Großglockner panorámaútján – innen nézve gyönyörűek, vezetés közben néha kevésbé megnyugtatók.

A szerpentinek időnként félelmetesek voltak. A kanyar szűk, a lejtő meredek, a kilátás pedig egyszerre csodálatos és figyelemelterelő. De az élmény minden pillanatot megért. A Dacia Lodgy itt külön bizonyítványt érdemelt: hat emberrel, emelkedőn és hajtűkanyarban is tette a dolgát, mintha csak erre tervezték volna.

Magasan a hegyek között: egy közös pillanat a sziklán és az osztrák zászló felé vezető ösvény.

Néha egy-egy birka is elénk került, a nyájtól kissé elkülönülve. Itt azonban senki nem dudált, nem türelmetlenkedett, minden autós udvariasan megvárta, amíg a birka eldönti, merre folytatja. Ausztriában egyértelmű: a birkának elsőbbsége van. És ő ezt pontosan tudja.

Az osztrák sofőrök egyébként bárhol jártunk, nagyon udvariasak voltak. Persze itt is találkoztunk néhány „kalapos Suzukis” versenyzővel – csak stílszerűen az egyik Teslával nyomult. Ezen a napon Ottó életében először megelőzött egy Teslát. Nem megkerülte. Megelőzte. Ezt a családi krónikának kötelessége rögzíteni.

5. NAP

Csokoládé, Wörthersee és egy McDonald’s-zárás

Action – 340 grammos Toblerone – Pörtschach – Graz – irány haza

Az utolsó nap mindig különös: már pakolunk, már hazafelé tartunk, de még minden megállóval egy kicsit meghosszabbítjuk az utazást. Először Spittal környékén megálltunk az Actionnél néhány akciós áruért. A legfontosabb zsákmány kétségtelenül a nagyméretű, 340 grammos Toblerone volt. Blanka kedvenc Tony’s Chocolonely csokoládéját már korábban, a dellachi szupermarketben beszereztük, így a csokoládéellátás stratégiailag biztosítva volt.

A Wörthersee-nél, Pörtschachban is megálltunk. A tó türkiz színe, a rendezett sétány és az impozáns villák méltó utolsó osztrák képkockát adtak. A parti sétány közel két kilométer hosszú; a víz mellett haladva hol kikötők, hol elegáns tóparti házak, hol gondosan nyírt sövények kerültek elénk. Itt még egyszer együtt végigsétáltunk, mintha ezzel lassabban telne az idő. A sétányon készült videó innen nyitható meg: https://www.youtube.com/watch?v=N3IeJryYoXI

A Wörthersee sétánya és az egyik elegáns pörtschachi villa – tóparti nyugalom osztrák precizitással.

Graz felé egy McDonald’snál „ebédeltünk”. Így gyorsétteremmel zártuk az utazást, ahogyan vasárnap Szombathelyen, a Burger Kingben elkezdtük. Van ebben valamiféle keretes szerkezet.

A Lodgy gond nélkül hazahozott mind a hatunkat. Nem maradtunk ott sehol, nem zavarta meg programunkat sem műszaki gond, sem időjárás. A néhány csepp eső mindig akkor érkezett, amikor már nem számított, a hőmérséklet pedig végig kellemes volt. Ritka az olyan utazás, amelyről tényleg csak jó élményekkel térünk haza – ez ilyen volt.

A szállás, amelyet jó szívvel ajánlok

Frühstücks-Radpension Taurer-Thoman – Pension Taurer, Dellach im Drautal

www.pension-taurer.at

A Pension Taurert bárkinek nyugodt szívvel ajánlom, akár kerékpárral jár a Drau mentén, akár autóval érkezik. Közvetlenül a Drauradweg közelében fekszik, a kerékpárosoknak különösen praktikus, de parkolóval az autós családoknak is kényelmes. A szobák modernek, tágasak és rendkívül tiszták, a vendéglátás pedig első osztályú.

A Pension Taurer egyik modern, makulátlan fürdőszoba belülről.

Tágas, világos és modern szoba – hat emberrel különösen értékeltük a rendet és a kényelmet.

Christian igazi vendéglátó volt. Minden reggel fejedelmi választék várt: sonkák, sajtok, magvak, osztrák péksütemények és minden, ami ahhoz kell, hogy hat ember jóllakva induljon neki a napnak. A születésnapi torta megszervezése pedig messze túlmutatott azon, amit egy szállásadótól elvárnánk.

Az ár külön meglepetés volt. Megállapítottuk, hogy ennyi pénzért Magyarországon aligha kaptunk volna ilyen színvonalú szállást hat személyre. Tisztaság, modern szobák, bőséges reggeli, figyelmes házigazda és kiváló kiindulópont – ennél többet nehéz kérni.

Kinek ajánlom? Családoknak, pároknak, autós kirándulóknak és kerékpárosoknak egyaránt. Annak, aki nem csillogást keres, hanem valódi tisztaságot, kényelmet, nyugalmat és emberi vendéglátást.

Ami velünk maradt

Ausztria gyönyörű. Zöld, virágos, rendezett és közben valahogy természetes. A tehenek békésen legelnek a lankákon, a birkák néha átveszik a forgalomirányítást, a hegyoldali házakhoz pedig tényleg vezet út – még ha lentről nem is látjuk.

Hálásak vagyunk Christiannak a vendéglátásért, a kellemes időért, a RESI-kártyáért, amely megmutatta, milyen egyszerű is lehet a közösségi közlekedés, és a Dacia Lodgynak, amely szó nélkül elvitt és hazahozott mind a hatunkat – a legmeredekebb szerpentineken is.

Öt nap alatt nem ért bennünket rossz élmény. Volt benne pihenés, városnézés, vízesés, gát, múzeum, vonat, bobpálya, panorámaút, születésnap, csokoládé és jó néhány közös nevetés. Pont olyan utazás lett, amelyre később nem azért emlékszünk, mert minden percét előre megterveztük, hanem azért, mert együtt voltunk benne.

Hazajöttünk – de ha valaki holnap azt mondaná, hogy induljunk vissza, szerintem a Lodgyban gyorsan meglenne mind a hat (hét) hely gazdája.