Nálam most három tojásból készült a szélesmetélt, tésztagéppel nyújtva és vágva. Nem használtam durumlisztet vagy olajat. A végeredmény pont olyan lett, amilyennek a házi tésztának lennie kell: sárga, ruganyos, kicsit szabálytalan és teljesen más, mint amit zacskóból öntünk a forró vízbe.
Hozzávalók a házi szélesmetélthez
- 3 db tojás
- 30 dkg finomliszt
- kevés só
- néhány evőkanál víz, szükség szerint
Az alaparány nagyon könnyen megjegyezhető: egy tojáshoz 10 dkg liszt.
A víznél viszont nincs pontos mennyiség. A tojások nem egyformák, ezért van, amikor alig kell hozzá, máskor néhány evőkanállal is felvesz a tészta. Én fokozatosan adom hozzá, mindig csak annyit, amennyi ahhoz kell, hogy a tészta összeálljon.
A tészta összeállítása
A liszthez hozzáadtam a tojásokat és egy kevés sót, majd elkezdtem összegyúrni.
Az elején nem feltétlenül úgy néz ki, mint amiből rövidesen gyönyörű szélesmetélt lesz. Inkább morzsás, kemény, és az ember könnyen arra jut, hogy ebből bizony nem lesz semmi.
Lesz.
Ha túlságosan száraz és nem akar összeállni, kanalanként adjunk hozzá egy kevés vizet. Nem érdemes egyszerre sokat önteni hozzá, mert visszafelé már nehezebb korrigálni. A cél egy tömör, rugalmas, jól gyúrható tészta.
A 30 perces pihentetés nem kihagyható
Amikor a tészta összeállt, fóliába csomagoltam, és 30 percig pihentettem.
Ezt a lépést nem érdemes megspórolni.
Pihentetés közben a liszt rendesen felveszi a nedvességet, a tészta rugalmasabbá válik, és sokkal könnyebben lehet majd nyújtani. Ha rögtön nekiesünk a tésztagéppel, jóval makacsabb, könnyebben szakad, és folyamatosan vissza akar húzódni.
Tehát: fólia, 30 perc, és csak utána jöhet a gép.
Fotó erről most nincs, de különösebben látványos sem lenne: egy tésztagombóc fóliában. A végeredmény szempontjából viszont ez az egyik legfontosabb félóra.
Nyújtás tésztagéppel
A pihentetett tésztát kisebb darabokra osztottam. Egyben természetesen nem célszerű belegyömöszölni a gépbe.
A darabokat kézzel kissé kilapítottam, majd a tésztagép legszélesebb nyílásán kezdtem a nyújtást.
Ezután fokozatosan egyre vékonyabbra állítottam a hengereket.
Nem érdemes több fokozatot egyszerre átugrani. Sokkal szebb és egyenletesebb lesz a tészta, ha szépen végigmegyünk a fokozatokon.
Közben enyhén liszteztem a lapokat, hogy ne ragadjanak sem a géphez, sem egymáshoz.
A végére meglepően hosszú tésztaszalagok készültek. Ezen a ponton már világossá vált, hogy a házi tésztához nemcsak gép, hanem némi szabad munkafelület is jól jön.
Szeletelés – mielőtt a gép szeletel helyettünk
A hosszú tésztalapokat nem érdemes egészben a vágófejbe küldeni, mert akkor akár méteres szélesmetélteket is kaphatunk.
A kinyújtott lapokat ezért először késsel rövidebb darabokra vágtam.
Ez apróságnak tűnik, de főzéskor már nagyon nem mindegy, hogy szélesmetéltet eszünk, vagy egyetlen tésztaszálon próbáljuk feltekerni az egész vacsorát.
A szélesmetélt vágása
A megfelelő méretű lapokat ezután átengedtem a tésztagép szélesmetélt-vágóján.
És itt történik meg az a pillanat, amiért önmagában érdemes házi tésztát készíteni: az egyik oldalon betolunk egy lapot, a másikon pedig kijön a kész metélt.
A frissen levágott tésztát rögtön megliszteztem, majd lazán átforgattam az ujjaimmal. Ez segít megakadályozni, hogy a szálak összeragadjanak.
A kész tésztát lisztezett felületre terítettem, illetve kisebb, laza kupacokba rendeztem.
Mitől nem ragad össze a házi tészta?
Nálam három dolog vált be:
Ne legyen túl lágy a tészta. Vizet csak annyit adjunk hozzá, amennyit valóban felvesz.
Nyújtás közben használjunk lisztet. Nem kell beletemetni, de a felületét érdemes finoman lisztezni.
Vágás után azonnal lazítsuk szét. Ne hagyjuk a frissen levágott szálakat egy tömbben állni, mert gyorsan összetapadhatnak.
Ha nem főzzük meg rögtön, terítsük szét és hagyjuk megszáradni.
A friss szélesmetélt főzése
A friss házi tésztának jóval kevesebb főzési idő kell, mint a száraztésztának.
Bő, forrásban lévő, sós vízbe tettem, és néhány perc alatt elkészült. A pontos idő attól is függ, milyen vékonyra nyújtottuk, ezért itt jobb módszer a kóstolás, mint az óra nézegetése.
Amint megfelelő az állaga, leszűrjük.
És kész.
Megéri házilag tésztát készíteni?
Ha pusztán időben számolunk, természetesen gyorsabb leemelni egy csomag szélesmetéltet a polcról.
De a kettő nem igazán ugyanaz.
A házi tésztának más az állaga, más az íze, és van benne valami abból a régi konyhai világból, amikor még nem az volt az első kérdés, hogy mit lehet öt perc alatt elkészíteni.
Nálam ezért fér meg egymás mellett a házi szélesmetélt, a mediterrán ciabatta, és a jó öreg zalai prósza is. Nem azért készítem őket otthon, mert boltban ne lehetne valami hasonlót venni, hanem mert jó érzés pontosan tudni, mi került az asztalra.
Ráadásul három tojás, harminc deka liszt, egy kis só és szükség esetén néhány kanál víz kell hozzá.
A legfontosabb hozzávaló tulajdonképpen az a 30 perc türelem, amíg a tészta fóliában pihen.
Azt tényleg nem érdemes megspórolni.
