Az Algamon személyes blog családról, utazásokról, kertről, receptekről és a mindennapok apró történeteiről.
Több mint harminc év jegyzői tapasztalat, három gyerek, két macska és az élet ötven felett – saját élmények, gondolatok, néha egy kis iróniával.
Több mint harminc év jegyzői munka, három gyerek, két macska, egy kert, némi utazás és még több történet. Ezekből lett az Algamon.
Ötven felett már van annyi történetem, hogy ne kelljen kitalálnom magamnak egyet.
Több mint harminc éve dolgozom az önkormányzati világban. Közben lett férjem, három gyerekem, házunk, kertünk és két macskánk. Főzök, sütök, befőzök, utazom, intézkedem – és néha le is írom, ami közben történik.
Az Algamon valahogy így lett.
„Nem vagyok sok. Csak végre én vagyok.”
A hangerőt néha lejjebb veszem. A gesztusokat néha túltolom. De legalább nem unalmas.
Sokáig próbáltam visszafogott lenni. Aztán rájöttem, hogy az nem megy. A hangerőm maradt, a gesztusaimnak saját akarata van, és ha valami eszembe jut, az ki is jön. (Sajnálom. Vagyis… nem.)
Ez a blog nem szakértői tanácsadó központ, és nem is a „hogyan legyél tökéletes ember 7 pontban” gyűjteménye.
Ez csak egy hely, ahol leírom, ami épp történik velünk – a kertben, az önkormányzati szférában, a családi asztal körül, vagy egy nyaraláson, ahol a gyerekeim jobb alkut kötnek, mint én valaha.
Ha tanulság van, az véletlen. Ha nevetés van, az szándékos.
Ha tetszik, örülök. Ha nem, akkor is írok tovább – mert ezt végre nem másoknak írom, hanem magamként.
A gombra kattintva eléred az első blogomat, amivel „minden” elkezdődött…