Ez a hely a mi történeteink gyűjtőpontja – néha komoly, máskor játékos, de mindig őszinte. Ha itt vagy, máris közénk tartozol.
Nem vagyok szakértő.
De elég sok mindent végigcsináltam.
Nem vagyok visszafogott.
Csak néha elfáradok beszélni.
Nem vagyok tökéletes.
De legalább nem vagyok más.
Nem tanítok, nem prédikálok.
Csak írok. Néha nevetek. Néha morgok.
Nem próbálok megfelelni.
De ha tetszik, örülök.
Ez itt én vagyok.
Nem steril. Nem simára csiszolt.
Hanem élő. Színes. Néha szálkás.
„Nem vagyok sok. Csak végre én vagyok.”
A hangerőt néha lejjebb veszem. A gesztusokat néha túltolom. De legalább nem unalmas.
Sokáig próbáltam visszafogott lenni. Aztán rájöttem, hogy az nem megy. A hangerőm maradt, a gesztusaimnak saját akarata van, és ha valami eszembe jut, az ki is jön. (Sajnálom. Vagyis… nem.)
Ez a blog nem szakértői tanácsadó központ, és nem is a „hogyan legyél tökéletes ember 7 pontban” gyűjteménye.
Ez csak egy hely, ahol leírom, ami épp történik velünk – a kertben, az önkormányzati szférában ban, a családi asztal körül, vagy egy nyaraláson, ahol a gyerekeim jobb alkut kötnek, mint én valaha.
Ha tanulság van, az véletlen. Ha nevetés van, az szándékos.
Ha tetszik, örülök. Ha nem, akkor is írok tovább – mert ezt végre nem másoknak írom, hanem magamként.
